Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ázni-Fázni-Teázni

2008.02.07

" A bor vidámmá hangol, gondjaidat feledteti.
A tea élessé teszi szellemedet, gondjaidat legyőzi."

Ki gondolná, hogy a manapság oly természetesnek tűnő európai teázási szokásainak csak néhány évszázadra vezethetők vissza? A teáról a legrégibb írásos feljegyzések Kínából, az i. E. 2700-as évekből valók. Igaz, ekkor még csak gyógyításra használták a tealevelet. Széles körben való elterjedését a buddhizmusnak köszönhetjük: a szerzetesek éjjeli imádkozásaik alatt áloműzőként itták a teát. Ráadásul a taoisták szerint a tea a halhatatlanság elixírjének fő alkotórésze.

Európába XVI-XVII. században jutott el a csodás ital híre, s mindjárt két központból: Hollandiából és Oroszországból indult hódító útjára.
A délutáni teázás szokása japán teaszertartás mintájára alakult ki.
Ennek lényege, hogy munka után, de vacsora előtt valamilyen itallal - főként teával - leöblítsék a fáradalmakat. Ezt a szokást vették át az angolok is: ötórai teának nevezték el.

A legjobb teák a Himalája déli lejtőjéről, Dél-Indiából és Ceylon (mai nevén Srí Lanka) szigetéről valók. A tealevelek minőségét a teakertek kezelése, a levelek szedése és a feldolgozás határozza meg. A levelek feldolgozása ősi kínai szokás szerint tizenkét műveletből áll. Ma már egyre népszerűbbek a filteres teák. Ezek csak a legjobb minőségű teákból készülnek. Az apróra vágott tealevelekből a hasznos anyagok sokkal hamarabb kioldódnak, így jóval erősebb teát kapunk.

Az igazi teakedvelők ma már rengeteg ízből válogathatnak, s ismét reneszánszukat élik a gyógyteák és a zöld teák is. Hogy még élvezetesebbé tegyük a teázást, gyönyörű készletekből válogathatunk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.